Unatkozni ciki? Vagy épp gyógyító?
A legtöbb ember reflexből előkapja a telefonját, amint pár perc üresjárat adódik. Buszra várva, sorban állás közben, ebéd után a kanapén. Pedig régen ezeket a pillanatokat egyszerűen csak… megéltük. És bár elsőre talán ijesztőnek tűnik, az unatkozásnak meglepően sok előnye van – főleg, ha hagyjuk, hogy megtörténjen.
Mit jelent valójában unatkozni?
Az unatkozás nem feltétlenül azt jelenti, hogy nincs mit csinálnunk. Inkább azt, hogy nem akarunk semmit csinálni. Egyfajta belső lassulás, amikor az agyunk kiszáll a „csinálni kell” üzemmódból, és teret kap a sodródásra, a gondolati kóborlásra. Ez az állapot gyakran kényelmetlen, mert nem vagyunk hozzászokva, hogy csend legyen – sem kívül, sem belül.
Unalom = kreativitás?
A válasz: sokszor igen. Amikor unatkozunk, az agyunk „alapjáraton” fut. Ilyenkor aktiválódik az úgynevezett default mode network, ami többek közt az álmodozásért, az önreflexióért és a jövő tervezéséért felelős. Innen születnek az ötletek. Ilyenkor jöhet az a bizonyos „hé, mi lenne, ha…?” gondolat. A kreativitás gyakran csendet kér, nem zajt.
Az agy is megérdemli a pihenőt
A folyamatos információáradat – hírek, videók, üzenetek – kimeríti a figyelmet és emészti az idegrendszert. Az unatkozás viszont segíthet az agynak rendezni a nap eseményeit, „kitakarítani” a mentális fiókokat. Ilyenkor integráljuk az élményeinket, és jobban tudunk kapcsolódni magunkhoz. Ez nem passzivitás – ez belső aktív pihenés.
Hogyan gyakorolhatjuk az „egészséges unatkozást”?
Kezdésként próbáld ki, hogy naponta 10 percet nem csinálsz semmit. Se zene, se képernyő, se feladatlista. Csak nézz ki az ablakon. Figyeld a zajokat, a gondolataidat, az érzéseidet. Lehet, hogy eleinte feszengeni fogsz – de ha hagyod, hogy megtörténjen, idővel élvezni fogod.
Néha a legjobb dolgok nem akkor történnek, amikor teszünk valamit, hanem amikor megengedjük, hogy jöjjön, ami jönni akar.
